Amikor egy látványos pingpongmeccset nézünk, hajlamosak vagyunk csak a kezeket, a villámgyors ütéseket és a labda ívét figyelni. Pedig a titok nem a csuklóban, hanem sokkal lejjebb rejlik: a lábakban. Az asztaliteniszben a lábmunka adja meg azt a stabilitást és dinamikát, ami nélkül képtelenség pontosan ütni. Ha rossz helyen állunk, elkéstünk; ha elkéstünk, hibázni fogunk. Éppen ezért a sikeres játék alapjait szó szerint a talajon kell leraknunk.
Az alapállás, a rugalmas készenlét
Mielőtt a labda egyáltalán elindulna felénk, már fel kell vennünk a megfelelő pozíciót, az alapállást. Ehhez a vállszélességnél kicsivel nagyobb terpeszbe kell állnunk. A túl szűk terpesz miatt könnyen kibillenünk az egyensúlyunkból, míg a túl széles terpesz lomhává tesz, és megnehezíti a gyors elindulást. A legfontosabb szabály, hogy sose álljunk nyújtott térddel. A térdeket mindig enyhén be kell hajlítani. Ezzel párhuzamosan a testsúlyt sem a sarkakon, hanem a talp elülső részén kell tartani, így a sarkak szinte alig érintik a talajt. Ha hátradőlünk, a labda menthetetlenül elrepül mellettünk.
Pozicionálás az asztal mellett
Az sem mindegy, hogy a testünk melyik része merre néz a hálóhoz képest, hiszen a lábak helyzete határozza meg a törzs mozgásterét. A jobbkezes játékosoknak a bal lábukat érdemes egy picit, körülbelül fél lábfejnyivel előrébb helyezniük a jobbnál. Ezzel a minimális elfordulással elegendő teret biztosítanak a testüknek ahhoz, hogy a tenyeres ütéseknél megfelelően el tudják fordítani a törzsüket. A balkezeseknél ez a felállás természetesen pont fordítva érvényes, náluk a jobb láb kerül előrébb. Ami a távolságot illeti, az asztaltól nagyjából harminc-ötven centiméterre érdemes elhelyezkedni. Ez a klasszikus varázstávolság, ahonnan a rövid, háló közeli labdák is elérhetők egyetlen gyors lépéssel, és a hosszú, mély labdák lereagálására is marad elegendő időnk.
A mozgás dinamikája és a tipikus hibák
A pingpongasztal mellett ritkán futunk a szó szoros értelmében, az oldalirányú helyváltoztatásra ugyanis az úgynevezett sasszélépést használjuk. Ennek lényege, hogy a lábak sosem keresztezik egymást. Ha jobbra indulunk meg, először a jobb lábbal lépünk oldalra, majd a bal láb követi azt, miközben a fejünk és a súlypontunk végig egyenes vonalban, alacsonyan marad. A kezdők leggyakrabban ott rontják el, hogy lebegnek vagy ugrálnak menet közben, ahelyett, hogy csúsztatnák a lépteiket.
Szintén tipikus hiba a legyökerezett láb, amikor valaki telitalpon, merev ízületekkel várja a játékot. Ilyenkor a lusta lábak miatt a játékos kénytelen a kezével utánahelyezkedni és nyújtózkodni, ami pontatlan, koordinálatlan ütéseket szül. Ugyancsak kerülni kell az asztalra való ráragadást, mert a testre érkező labdák elől így nem lehet időben kitérni. Végső soron elmondható, hogy az asztaliteniszt valójában lábbal játsszák, a kéz csupán befejezi az ütést. Ha a következő játék során a labda mellett a saját lábainkra is tudatosan figyelünk, a játékunk azonnal magabiztosabbá és pontosabbá válik.
Ha szeretnétek a lábmunkátokat és ping pong tudásotokat fejleszteni, várunk benneteket edzéseinken!